A vágott fenyőfa vásárlásakor mindenképp ügyeljünk arra, hogy gondosan megvizsgáljuk frissen vágott fák között válogatunk e. A fenyők között alapvetően a tűleveleinek tartós megőrzése miatt tehetünk különbséget. A vágott fák vásárlása után érdemes vizes ruhával körbecsavarni a tövét, hogy megakadályozzuk az idő előtti kiszáradástól. A fát egy vödör vízbe is beleállíthatjuk, ám tudnunk kell, hogy a fák ekkor már jóval kevesebb vizet képesek felszívni, mint a gyökerein keresztül.

A vágott fenyők mellett egyre inkább előtérbe kerül a gyökérlabdás változat, melynek előnye, hogy ha képes túlélni az ünnepet akkor akár a kertünkbe is kiültethetjük. Ha mégis kiszárad, annak azaz oka, hogy valószínűleg gondatlanul szedték fel a földből és megsebezték a gyökereit. Ha biztosra akarunk menni, inkább faiskolából válasszunk egy szép példányt. Kifejezetten ügyeljünk a földlabda egységes meglétére, semmiképpen sem jó, ha a föld már nem érinti a gyökereket. A gyökeres fenyőt gondosan kell öntözni, de semmiképp sem öntözzük túl őket. Megvédhetjük az épségét, ha csak az utolsó pillanatban visszük be a meleg szobában és jó, ha előtte pár nappal már valamilyen köztes helyiségbe betesszük, hogy ne érje hirtelen a meleg. Ügyeljünk, hogy a cserép alján legyenek lyukak, hogy nehogy véletlen ön szántunkon kívül elpusztítsuk.


Fenyő fajtái
A lucfenyő az elmúlt időkben mondhatni az egyetlen népszerű fenyőnk volt és talán mindmáig az, melyet szívesen állítunk és díszítünk fel. Kedveltségét elsősorban az illatának köszönheti, mely miatt a koszorúk elkészítéséhez is szívesen használnak. Hátránya ennek a fajtának, hogy igen hamar kiszárad és kezdi hullatni leveleit.

Az ezüstfenyő a lucfenyővel ellentétben képes hosszan megőrizni leveleit. Ezt a fajt oltással szaporítják, hogy megőrizze szépséges ezüst színét. A tartósságnak viszont ára van, hiszen ez a faj jóval drágább, mint az előbb említett társa.

A kaukázusi jegenyefenyő manapság a legdivatosabb fenyő faj lett így karácsony táján. Levelei csillogó sötétzöldek, alul fehér csíkkal, melyet megdörzsölve kellemes gyümölcsös illatot áraszt magából. Gyakran normandiai fajtának nevezik, ám ez téves elnevezés, mivel őshazája a Kaukázusban van. A finn botanikus Alexander Normand az, aki elnevezte. Termése egy hengeres formájú toboz. Szép a koronája, fényesek a levelei, ezért a nagy népszerűsége. Tűleveleit igen hosszan képes megtartani, ezért szintén mélyebben a tárcánkba kell nyúlni, ha emelett a faj mellett döntünk.

A Douglas skót botanikusról elnevezett duglászfenyő Kanadában fedezte fel ezt a fajt. Laposak a levelei, és puhák, nem szúrósak. Leveleit megdörzsölve narancsos illatot tapasztalhatunk. Ez is igen sokáig tartós marad, de már egyre ritkábban kapható.

Bármely fenyőt is válasszuk, a kellemes illatú lucfenyőt, az ezüstös színben tündöklő fenyőt, a csillogó sötétzöld kaukázusit, vagy a nem oly szúrós duglászt, vágottat, vagy akár cserepeset a karácsonyunkat biztosan örömökkel telivé és emlékezetessé fogja tenni.