A 19. század második felében a piacon megjelent az indiai tea, a „thea assamica”. Nevét az őshonos Assam vidékéről kapta. A felfedezett indiai tea abban különbözött a kínaitól, hogy a levelek nagyobbak voltak, s jóval több koffeint tartalmaztak, valamint bármely szüret alkalmával azonos minőségű tealevelet nyertek. Megjelenése után Angliában is ez lett a közkedveltebb, mintsem a kínai.

A magyarok nem tartoznak a legnagyobb teafogyasztó nemzetek közé, de a fekete-, zöld- és gyümölcsteák fogyasztása mellett többen is a gyógyteákhoz fordulnak az egészséges életmód és a természetgyógyászat térhódításának köszönhetően.


A teacserje (latin neve camellia sinensis) általában maggal vagy hajtásdugvánnyal szaporítják.
A növény eredetileg erdei aljnövényzet, így életük első éveiben gondosan árnyékban nevelgetik. Miután a helyükre ültették a szőlőhöz hasonlóan vízszintesen rögzítik, hogy könnyen lehessen szüretelni. Az ültetvényeket trágyázzák és folyamatosan gyomtalanítják. Az első szüretre csak három év gondoskodás után a negyedik évben kerülhet sor az új ültetvényeken. Évente 3-4 alkalommal szüretelnek. Az első kora tavasszal, márciusban kezdődik, a levelek minőségétől függően. Nagyon fontos volt, hogy a leveleket kellő időben szedjék, mivel ha a levelek vége könnyedén felkunkorodik, késedelem nélkül elkezdték a szüretelést. A második szedés május végén, vagy június elején, a harmadik pedig augusztus elején történik, melyet kézzel, vagy géppel végeznek. A minőségi teák bizony a kézzel szüretelt teákból készülnek, ugyanis így könnyen szétválaszthatók az alsó (gyengébb minőségű) illetve a felső (jobb minőségű) levelek.
A kézzel történő szüreteléskor óvják sérülésektől, a nyomódástól, mivel mindezek által erjedésnek indulhat és rontja az értékét. Mindezek által a feldolgozó üzemek is általában közvetlenül az ültetvények közelébe épülnek.
A feldolgozás igen bonyolult művelet volt a régi kínaiak korában. Az akkori tizenkét részből álló kiváló szakértelmet kívánó folyamatot mára négyre csökkentették. Ahány fajta létezik, szinte annyi módszerrel dolgoznak a teamesterek is. Ezért sem egyforma ízűek a különböző ültetvényről és teamester üzeméből származóak.

 

Számos fajtája ismert, mint a
vörös (Európában feketének hívják), a zöld, az oolong és a fehér tea, továbbá létezik gyümölcs, virág, gyógyteák, stb. Az Egyesült Államokban elfogyasztott több mint 90 százalékát a teljesen erjesztett, erős ízt adó, aranysárga főzetű fekete tea adja. A legnépszerűbb fekete teák között található az English Breakfast (reggeli -erős ízéhez jól illik a tej), Darjeeling (/ejtsd: dárdzsiling/ - ebédhez illő himalájai virág aromájú teakeverék), az Orange Pekoe (az egyik leggyakrabban használt Ceylon teakeverék) és az Earl Grey ( általában fekete tea és bergamotolaj keveréke)  A Kínában népszerű Oolong részlegesen erjesztve fekete és zöld tea között áll színében és ízében egyaránt.


A jó tea készítésének előfeltétele a jó minőségű ivóvíz.
Készítésük teánként eltérő lehet. A legtöbbet egészen egyszerűen készítik, úgy hogy a vizet kezdődő forrásig melegítik, (a hosszabb forralás ugyanis kedvezőtlenül befolyásolja az ital minőségét) majd a teát ezzel leöntik, sohasem főzik. A teli kannát lefedjük, és 3-5 percig állni, kilúgozódni hagyjuk, azután leszűrjük, és fölszolgáljuk. Ha hosszabb ideig állni hagyjuk túl sok fanyar ízű csersav oldódik ki a levelekből. Készítésére külön csak erre a célra használt edényt válasszunk, a legjobb ha porcelánból készül a kanna vagy jénai üvegből, esetleg a zománcozott teáskanna is használható. A teát fogyaszthatjuk édesítés nélkül vagy cukorral, mézzel, gyümölcsszörpökkel, esetleg tejjel, aki szereti. Savanyíthatjuk citrommal, citromlével vagy citromsavval.


 A zöld tea más néven green tea
A zöld tea készítésekor az erjesztés fázis elmarad, így születik a különleges aromájú, világos arany zöld színű tea. A zöld tea, a Kelet egyik fő cikke, az USA-ban is egyre népszerűbbé válik a zöld tea ivás rákmegelőző hatását kimutató tudományos kutatások eredménye miatt.

Vitaminban és ásványi sókban igen gazdag. Csökkenti a szív- és érrendszeri megbetegedéseket, fluorid tartalmának köszönhetően védi a fogat a szuvasodás ellen, valamint az ínyre is jó hatással van. Koffeintartalma miatt a késői órákban fogyasztani nem ajánlatos. A kávéval ellentétben fokozatosan szívódik fel a bélben, így nyugodtan használhatjuk fáradtságérzetünk csökkentésében.

Zsíroldó hatását francia klinikai vizsgálatok is igazolták: napi háromszor egy csésze zöld tea a főétkezések után, havonta minimum egy-két kilogramm súlycsökkenéssel jár, anélkül, hogy változtatnánk étkezési szokásainkon.

A rákos megbetegedésekkel foglakozó tudósok felfigyeltek arra, hogy Kínában ahol sokan fogyasztják a green tea-t, hetente legalább kétszer, kevesebben betegednek meg végbél-, hasnyálmirigy- és vastagbéldaganatban, illetve a meglévő betegség esetében lelassítja a sejtburjánzást.

Elkészítése:
A zöld teában lévő antioxidáns anyagok és vitaminok megőrzése érdekében a teafüvet kb. 70-80°-os meleg vízbe tegyük. Majd kb. 3-5 percig áztassuk és szűrjük le. A teafüvet összekeverhetjük más gyógyteákkal, mint pl. borsmentával, hársfavirággal, bodzával és gyümölcsteával is.



Rooibos tea
Az rooibos növény eredetileg egy vedon élő őshonos cserjeféle, mely kizárólag Dél-Afrikában, a nyugat-fokföldi Cedarberg hegység környékén honos.

Koffeinmentes, ásványi anyagokban (kalcium, mangán, fluor, cink, magnézium, réz) gazdag, cserzőanyag-tartalma alacsony, és rendkívül gazdag szabadgyököket megkötő antioxidáns anyagokban. Görcsoldó, gyulladás gátló és antiallergén. Enyhíti a fejfájást, az asztma, a szénanátha tüneteit, jótékony hatással van az álmatlanságra, hasnyálmirigy bántalmakra, és elősegíti az emésztést. Hatásos ellenszere a bőrbetegségeknek, mint az ekcéma, pikkelysömör, továbbá a pattanásos bőr kezelésére is hatékony a készítmény. Gyomoridegesség és fejfájás enyhítésére ugyancsak javallott. A magas antioxidáns tartalomnak köszönhetően alkalmas a prosztatagyulladás okozta bántalmak kezelésére. A rooibos lassítja vagy bizonyos esetekben meg is állítja a sejtek káros elváltozását, így nagy szerepe lehet több rákfajta megelőzésében.

A rooibos tea nem tartalmaz színezéket, tartósítószereket, aromákat, így kiváló natúr ital készíthető belőle. Fogyasztható tejjel, citromszelettel vagy mézzel. Íze kevésbé kesernyés, mint a fekete teáé, így a cukrot sem feltétlen szükséges hozzáadni. Melegen, vagy akár jegestea formájában is fogyaszthatjuk. Reggel élénkítő, nappal szomjoltó, este nyugtató hatása van. Továbbá levesek, saláták, húsok, halételek, és még desszertek készítéséhez is használják a rooibost.

Elkészítése:
Az egyszerű elkészítésű fajtához tartozik. Forrázzuk le a tea filtert vagy teát, majd 3-5 percig hagyjuk ázni. Hidegen vagy melegen egyaránt fogyasztható.

 


A ginseng tea
A ginseng (Panax) évelő növény melynek vastag gyökerét használják fel étkezési célokra, így tea készítésre is. Eredetileg Mandzsúriából származik. A ginseng gyökeret frissen, vagy szárítva használják fel. A leginkább megbecsült fajták a fehér és a vörös ginseng. Mindkét fajta növény 6 évig fejlődik, mire a gyökér eléri a fogyasztható állapotot.

A ginseng tea támogatja az immunrendszert, vágykeltő, legyőzi a fáradtságot, energiával tölt fel, segíti az emésztést, csökkenti a koleszterin szintet, javítja a vérkeringést, támogatja a szervezet oxigén ellátását, csökkenti a rák kialakulását, növeli a boldogságérzetet.

A ginseng tea kúraszerűen fogyasztandó. A kúra ideje 4-6 hét, majd legalább 1 hónap szünetet kell hagyni. Élénkítő tulajdonsága miatt inkább a nap első felében fogyasszuk, napi 1-2 csészével.

Elkészítése:
Egy csésze ginseng tea elkészítéséhez 2-3 gramm ginseng szükséges (ez kb. 5-8 vékony szeletnek felel meg, vagy 1 teáskanálnyi ginseng pornak), vagy 1 tea filter. Forrásban lévő vízzel le kell önteni, majd állni hagyjuk 4-5 percig. Minél tovább hagyjuk állni, annál erősebb lesz az íze és a hatása is. Kicsit kesernyés íze miatt fogyasztható más teával együtt is.