Párkapcsolati illemtan

Az első randitól kezdve…
Már az első randitól kezdve megjelenésünkkel és stílusunkkal, illemtani ismereteink tudatában képesek vagyunk elkápráztatni partnerünket. Hogy biztos alapokra helyezzük a kapcsolatunkat és idős korunkra büszkén meséljük unokáinknak, hogy nagypapa milyen udvarias és mennyire tisztelettudóan viselkedett, a következő illemtani szabályokat érdemes betartani.

Legelőször is a rendink időpontját úgy határozzuk meg, hogy azt mindkét fél kényelmesen teljesíteni tudja, ugyanis nem illik késni egyik félnek sem, kiváltképpen a férfinak, akinek érdemes 5-10 perccel a megbeszélt időpontnál hamarabb érkezni. Az igazán kellemetlen tud lenni, amikor egy hölgynek kell várakoznia a férfira.

Beszélgetésünk legyen változatos, a legjobb, ha mindketten csak kisebb „titkokat” árulunk el magunkról, inkább mindennapi dolgokról fejtsük ki bővebben a véleményünket. Semmiképp nem érdemes volt barátról, ill. barátnőről beszélni. A másik félben negatív előérzetet kelthet, s azt bizonyítja az illető, hogy még nem tette magát túl előző kapcsolatán.

Az első randi ne legyen túl hosszú, hiszen, ha valamelyikük nem érzi jól magát a másik társaságban kínosabb az elválás. A rövid ismerkedés után legyünk őszinték egymáshoz a következő randit illetően.

Később…
Ha már élvezzük a fülig szerelmes életünket és a két ember már összeszokott, egyes illemszabályok átformálódnak, vagy el is tűnnek az egymáshoz csiszolódás során. Na természetes, hogy azok után, mint hű társak figyelünk párunk iránti tisztelet betartására.

Egy meghitt vacsorára ahová már együtt érkeznek, s bármennyire is ódivatúnak tűnik, ha a tiszteletet feltétlen megadjuk kedvesünknek, ha van kabát, lesegítjük azt és kihúzzuk neki a széket. Ezek akár mondhatjuk úgyis, az érzelem kifejezésének eszközei.

A szerelmet, ha közösen egy életre akarjuk soha nem lehet elfelejteni és igenis lehet boldog pillanatokat még később is szerezni. Az igazi összetartás érzése mindkét félből a legjobbat képes kihozni. De vannak olyan párkapcsolatok, ahol ez már később csak nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem adatik meg. Ekkor a szürke hétköznapok teljesen elhidegítik a kapcsolatot és valamely fél boldogság utáni vágya szakítást eredményez.

Ha mégis szakításra kerül a sor…
Legelőször is semmiképp nem jó haraggal elválni és legfőképp a közösen megbeszélt dolgok után ha mindkét fél beleegyezik el kell tudni engedni a másikat. Lehet hogy soha nem lesz már köztük kapcsolat, de lehet hogy csak egy kis időre van szüksége a másiknak, ezért engedjük meg neki azt.

Ne keveredjünk olyan veszekedésekbe, amikor egymást hibáztatjuk a rossz kapcsolatért. Nem feltétlen a másik a hibás, de ha mégis akkor meg főképp, hiszen semmi okunk nem volt mártírt játszani. Ne beszéljünk félreérthetően, hogy esetleg a másikban még reményt keltsünk. Ha komolyan átgondoltuk, a döntésünk legyen valós.

A párkapcsolatnak, mint minden egyéb életünk mindennapjaival kapcsolatos dolgokban lehetnek nehézségek és olykor olyan akadályokat generálunk, vagy épp ütközünk bele, amelynek az elválás lehet a megoldása. Utólag visszanézve bárhogyan is alakult a kapcsolat, jól, vagy rosszul, lássuk be, hogy a kapcsolat elején a párunknak való megfelelés igen könnyű, de idővel nem kényszeríthetjük a másikat, hogy mellettünk boldogtalan legyen.