Március 8. - Nőnap
Története 1898. március 8-án kezdődött, amikor New Yorkban a textiliparban dolgozó nők tüntettek az emberségesebb bánásmódért és a magasabb fizetésekért. Ekkortól fogadták el a nők munkavállalását hivatásszerűen. Mindeddig ugyanis csak otthoni munkát végezhettek. Az idő teltével több megmozdulás történt világszerte a nők egyenjogúságának kialakításáért. 1917. március 8-án Oroszországban nők tüntettek kenyérért és békéért. Mindezek után, de nem ennek eredményeképpen II Miklós cár lemondott és az újonnan alakult kormány több szavazójogot biztosított a nőknek. Ezzel vált véglegessé a nőnap a világ minden részén. Magyarországon 1914-ben kezdtek rendezvényeket szervezni, s 1948-tól az eddig még más időpontokban megtartott nőnapi tisztelet került nálunk is a szovjet mintára kialakult március 8-a feljegyzésre, mint hivatalos nőnap.
Esély a boldogságra
A mai nők milyen egyszerű dolgokra is vágynak, mégsem olyan egyszerű azt az idilli képet amely bennük él megvalósítani. Hiszen a boldogság a szerelem, a család, a gyerekek mellett a háztartásbeli kötelezően elvégzendő munka mind rájuk vár, s még örülhetnek is, ha mindemellett a saját karrierjüket is képesek kiépíteni. Rendíthetetlen ólomkatonák vajon, akik mindent a hátukra tudnak venni és unos-untalan megbirkózni képesek az eléjük háruló akadályokkal? Tudjuk e mi szeretők, férjek, hogy szertett nőnk mi mindennek teszi ki magát nap, mint nap, amikor este odabújva hozzá testi érintkezésre vágyva még erőt próbálunk kicsikarni belőle? Vajon miért kapunk elutasítást és miért fordítunk hátat neki és keresünk máshol vigasztalást?
Nőnek lenni jó! Persze, ha tisztában vagyunk önmagunkkal és életünk céljának megvalósítására esélyt kapunk. Esélyt, hogy legalább ne mi húzzuk egyedül az igát, hogy megértsék, ha már aznap nincs több energiánk, s hogy ne szürke hétköznapokban teljenek az évek, hogy virágokba bontakozva sugárzóan szépek és sikeresek lehessünk nemcsak a munkában, hanem a magánéletben is.
A nőnap ne arról szóljon, hogy köszönetet mondjunk azért, amiért leginkább sajnálat járna. Ne csak azon az egy napon szeressük és tiszteljük kedvesünket, legyen az a nap a kölcsönös, egymást segítő élet kezdete, ahol akár férfi, akár nő mindannyian kivesszük a részünket akár az otthoni feladatokból, akár az egymás iránti tiszteletből és megértésből.
A nők kitartása igen figyelemfelkeltő. Egyes felmérések szerint jóval többet dolgoznak, mint a férfiak kevesebb fizetésért. Jóval nehezebben kerülnek vezető pozícióba és nagyon kevés az olyan férfi társ, aki engedi érvényesülni párját. Család és otthoni feladatok mellett lehet e karriert építeni úgy, hogy képesek legyenek a harmóniát megteremteni magukban? Lehetséges, de rengeteg kitartást és önfegyelmet kíván. Talán egy pillanatnak tűnik majd, hogy gondolatai a saját sikerére összpontosulnak, miközben azon veszik észre magukat, hogy a gyermekei felnőttek és üres lett a ház. Lehet-e egyáltalán számukra engedélyezett a boldogság?
Mindezeket végiggondolva talán már másként fogjuk látni a szeretett nőt, s kevéske kis áldozatot téve a férfi, mint társ képes lesz nem csupán lelki, de fizikai támaszt is adni, felismerve, hogy bizony egy nő, egy feleség, egy családanya életét milyen egyszerűen boldogabbá képesek tenni.