Azt hiszem, azért beszélnek hobbiról, akik százezer forintos nagyságrendű összegeket áldoznak síruhákra, sílécre, sífelszerelésre vagy snowbordra. Hiszen ez a csoport az, aki leginkább a külhoni síelést részesítik előnyben és náluk a szezon nem merül ki a december és a január hónappal. Például ha csak a fent említett országokat nézzük nem ritka a havazás már októberben és sok hegycsúcson az ha áprilisban még hóval találkozunk. Ezek a helyek az úgy nevezett síparadicsomok lelőhelyei. A síparadicsomok teljes egészében a síelés szerelmeseinek fogadására, síelési szokásaik és igényeik kielégítésének jegyében létesült komplexumok. Teljes infrastruktúrájuk kialakítása és a céltudatos vendégszerető üzletpolitika az, ami miatt ezek a létesítmények oly nagy látogatottságnak örvendnek.
De ne gondolja senki, hogy mindezen dolgok együtt léte csupán isteni ajándék. Meg kell jegyeznem mára nem csak a dús gazdag emberek kiváltsága egy osztrák sí kirándulás, de azért többe kerül, mint egy last minute horvát nyaralás ára. Ez az a pont ahol a mérleg nyelve a szezonsport és a hobbi kategória közt ingázik. Attól még nem beszélünk hobbisíelésről, mert valaki meg enged magának egy külföldi kiruccanást. Mind inkább a gyakoriság és a fanatizmus tesz egy sportot azzá. Inkább rongyrázásnak tartom, ha valaki hobbi síelőnek titulálja magát, mert a vastag pénztárcájának köszönhetően évente egyszer az Alpokban síel. Hasra ütésszerűen megvásárolt méregdrága eszközöktől se válik azzá az egyén.
2011. 01. 06.